Sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a bizalomvesztés egy külső esemény következménye. Hogy valaki cserben hagyott minket, megszegte a szavát, vagy átlépte a határainkat. Ilyenkor automatikusan a másik felé mutatunk: „miattad veszítettem el a bizalmamat.”
De ha mélyebben ránézünk, a kép árnyaltabb – és sokszor fájdalmasabb. A bizalomvesztés mindig belül, önmagunkban kezdődik.

Amikor önmagunkat hagyjuk cserben

A legnagyobb törés nem akkor történik, amikor valaki kívülről átlép egy határt, hanem amikor mi nem állunk ki magunkért.

• Amikor elhallgatjuk, ami bánt.
• Amikor nem merjük kifejezni, mire van szükségünk.
• Amikor inkább engedünk, csak hogy ne veszítsünk el valakit.

Ezekben a pillanatokban valójában mi áruljuk el önmagunkat. A másik ember ilyenkor csupán tükröt tart: rámutat arra, mennyire könnyen lemondunk a saját érzéseinkről, értékrendünkről, határainkról.

Talán a leggyakrabban idézett helyzet a párkapcsolati hűtlenség. Első ránézésre a történet egyértelműnek tűnik:

• A megcsaló fél „rosszat tett”,
• a megcsalt fél „elveszítette a bizalmát” benne.

De a mélyebb rétegben mindkét fél saját magában veszíti el a bizalmat:

• A megcsaló azért, mert nem mert kiállni saját igényeiért, nem vállalta őszintén, hogy a kapcsolat már nem működik számára. Elárulta a saját érzéseit.
• A megcsalt fél sokszor azért, mert ő sem mert időben kiállni önmagáért. Nem jelezte, mire vágyik, mitől érezné jobban magát. És utólag szembesül azzal, hogy csendben elhanyagolta saját szükségleteit.

A megcsalás tehát nemcsak a kapcsolatban okoz törést, hanem a legbelsőbb önbizalomban, önértékelésben is.

A gyógyulás útja: belül kezdődik

A valódi kérdés nem az, hogy a másik mit tett velünk, hanem az, hogy mi hogyan engedtük meg mindezt magunkkal szemben.
A gyógyulás mindig belső munka, és az első lépések a következő kérdések feltevésével indulnak:

• Hol nem álltam ki magamért?
• Hol hallgattam el az érzéseimet?
• Hol adtam fel az értékrendemet azért, hogy ne veszítsek el valakit?

Amikor ezekre őszinte választ adunk, akkor kezdhetjük visszaépíteni a bizalmat – nem a másikban, hanem önmagunkban.

A bizalom valódi megtartása

A bizalom bennünk marad élő, ha van bátorságunk vállalni önmagunkat. Akkor is, ha kockázattal jár. Akkor is, ha a másik esetleg nem fogadja el.
Mert a legmélyebb bizalomvesztés soha nem a másikban történik. Hanem akkor, amikor elhagyjuk saját magunkat.

Az önmagunkhoz való hűség tehát nemcsak bátorság, hanem a kapcsolati bizalom alapja is. Csak akkor tudunk mások felé hitelesen kapcsolódni, ha először magunk mellett állunk ki.