Az anyaság gyakran úgy él a köztudatban, mint a végtelen ragaszkodás, az önzetlen szeretet és a gondoskodás szimbóluma. De van benne egy másik, kevésbé látható, ám annál mélyebb dimenzió is: az elengedés művészete.

Már a legelső pillanatoktól jelen van ez a folyamat. Anyaként újra és újra tanuljuk elengedni – hogy helyet adjunk a változásnak, a növekedésnek és a szabadságnak.

Néhány állomás az anyaságban

A „régi” élet és test elengedése

Az anyaság már a várandósság idején elkezdődik: búcsút veszünk a korábbi életünktől, szokásainktól, szabadságunktól – és közben változni kezd a testünk is. Ez az első elengedés: elbúcsúzunk a régi önmagunktól, hogy helyet adjunk valami egészen újnak.

A születés pillanata

Amikor világra hozzuk a kisbabánkat, kiengedjük őt a testünkből. A legszorosabb egység megszűnik, és megszületik a kapcsolatunk egy új formája: két különálló létező, akiket mégis láthatatlan szál köt össze.

A szoptatás lezárása

A testközelségnek és a gondoskodásnak ez az egyedülálló formája egyszer véget ér. Ilyenkor újra elengedünk – hogy más módokon adhassunk szeretetet, ölelést, közelséget.

Az első közösségi lépések

Amikor gyermekünk először lép be a bölcsőde vagy óvoda kapuján, elengedjük a kezét. Megtanulja a saját lábán állni, és mi is tanuljuk, hogy a biztonságot nem mindig a közelség, hanem a belső jelenlét adja.

A kamaszkor próbája

A tinédzserévekben a gyermek leválik rólunk, keresi önmagát, kísérletezik a szabadsággal. Anyaként ez talán az egyik legnagyobb próba: újra elengedünk, miközben a szívünk szorít – de tudjuk, ez a fejlődés természetes része.

Elengedés mint növekedés

Az elengedés sokszor fájdalmasnak tűnhet, de valójában nem veszteség. Inkább átjáró valami új felé: a gyermekünk szabadsága, önállósága, saját útja felé. És közben mi magunk is növekszünk – türelemben, bizalomban, szeretetben.

Az anyaság mint belső utazás

Az anyaság így válik egy folyamatos belső utazássá. Minden elengedésben ott rejlik a teremtés lehetősége: a szeretet átalakul, új formát ölt. És újra és újra megtanuljuk, hogy a valódi szeretet nem a kapaszkodásban, hanem a téradásban rejlik.